Interjú Rusvay Gergellyel, aki többek között pályafutása legszebb pillanatait is felidézte 2021 június 11Általános 1006

Mint beszámoltunk róla, 42 évesen abbahagyta az aktív futballt – legalábbis NB-s szinten – és elbúcsúzott a Vác FC-től Rusvay Gergely, aki a Berkenyénél lett játékos-edző. Legendánk összesen 28 bajnokin játszott a mögöttünk álló szezonban, hétszer kezdőként, míg 21 alkalommal csereként lépett pályára, illetve egyszer a Magyar Kupában is szerepelt. Rusvay Gergely búcsúinterjújában felidézte pályafutása legszebb pillanatait, az előző szezon kihívásait, góljait és a berkenyei lehetőségről is beszélt.

„Eredetileg nem volt tervben, hogy még fogok játszani a Vácban, de tavaly nyáron, a meghatározó játékosok elvesztése után az edzőmeccseken csereként beálltam – emlékezett a tavaly nyári történésekre Rusvay Gergely. – Egész jól ment a játék és Burzi Attila akkori vezetőedzővel feltettük a kérdést, hogy mi lenne, ha visszatérnék? Ez aztán így is lett, bekapcsolódtam a felkészülésbe, és úgy érzem, fel tudtam venni az NB II-as bajnokság ritmusát. Nehéz szezonon vagyunk túl – tudtam, hogy a harmadosztály sokkal „rakolósabb” bajnokság a megye I-nél, de úgy érzem, összességében tudtam segíteni. Amikor a pozíciós játékot játszottuk, akkor többször játszattak, használtak az edzők. Sebesség nyilván már nem volt annyira bennem, mint korábban, de szerintem néhány meccsen még – amikor nem léptem pályára – azért tudtam volna hozzátenni a játékhoz. Ugyanúgy készültem és edzettem mindig, mintha kezdő lettem volna, de sosem sértődtem meg, amikor nem állhattam be csereként sem. A lényeg persze, hogy minden percet ajándéknak tartottam, amit a pályán tölthettem a Vác játékosaként! Három gólt szereztem 11-esből; az elsőt a Majos ellen még ősszel, aztán a Taksony ellen tavasszal az én büntetőmmel vezettünk 1–0-ra – ha az a meccs meglett volna, biztosan hamarabb elérjük a bennmaradást. Az Újpest II ellen az első labdaérintésemből szereztem gólt – bepasszoltam az ellenkező sarokba a labdát a 11-es pontról –, azonban a Honvéd II elleni tavaszi szezonnyitón ez sajnos nem sikerült, a kapus védte a lövésemet. A Kecskemét ellen a hajrában gólt szerezhettem volna, de nagy bravúrral védte a fejesemet a kapus.”

Rusvay Gergely pályafutása bővelkedik emlékezetes pillanatokban, gólokban; legendánk ezeket fel is idézte honlapunknak:

„Több emlékezetes pillanatotis említeni tudok. Az első NB I-es gólomra nagyon szívesen emlékszem vissza, ezt a 2006/07-es szezonban a Tatabánya ellen szereztem meg, de emlékezetes az is, hogy az NB I-ben a DVTK ellen – amikor a borsodiaknál Csank János volt az edző – 1–0-ra nyertünk az én gólommal. A 2005/2006-os kiírásban, az NB II-es bajnoki cím alkalmával Orosházán az én találatommal nyertünk 3–2-re; lefordultam a védőről és felső kapufás gólt lőttem. Szívesen emlékszem 2016-ra is, amikor a kiesés ellen küzdöttünk és a Budaörs ellen havas esőben lejátszott meccsen kilőttem a hosszú sarkot, ezzel győztünk. 2015 tavaszán az Orosháza ellen 3–1-re nyertünk, a második találatot én szereztem, ez a siker pedig nagyon kellett az NB III-as bajnoki címhez. Sosem felejtem el a DVTK elleni 2004-es,mindent eldöntő „balhés” bajnokit, hiszen ezen az utolsó meccsen múlt a bennmaradásunk. Végül 1 –0-ra nyertünk Bozori Balázs góljával úgy, hogy én adtam a gólpasszt neki. A 2007/08-as kiírásban pedig 22 góllal NB II-es gólkirály lettem.”

Legendánk a továbbiakban a Nógrád megyei I. osztályt megnyerő Berkenyénél dolgozik játékos-edzőként, de a Vác VLSE-ben edzőként továbbviszi korosztályát.

„Megtisztelő, hogy rám gondoltak Berkenyén a távozó Mohácsi László utódjaként. Ha tudok, akkor játszom is majd és a pályán is próbálok segíteni. Nagy feladat lesz összerakni egy olyan csapatot, amely motivált lesz a közelmúltban megnyert bajnoki cím után. Júliustól veszem át a csapat irányítását, de a Vác VLSE-nél meglévő edzői munkámat is megtartom. A most még U11-es csapat U12-es korosztály lesz jövőre és már bajnokságban szerepel majd, mindezt össze tudom egyeztetni a Berkenyével, meg az iskolai tanári állásommal. Végezetül sok sikert kívánok a váci csapatnak, az edzői stábnak, és remélem, hogy a következő idényben nem a bennmaradás, hanem a minél jobb helyezés eléréséért küzd majd a csapat! Ha pedig bármiben tudok segíteni, akkor tudják, hogy hol találnak meg!

(Fotó: Daru Andrea)