Nagy Tibor: "Ez a Vác!" 2018 április 28Általános 2366

Az elmúlt öt forduló eredményeire visszatekintve elmondható, hogy csapatunk a vártnál gyengébben teljesít, szurkolóink már arról beszélnek, hogy gödörben van együttesünk.

A mindennapi munkát végző edzőnket, Nagy Tibort kérdeztük: - Gödörben vagyunk?

Nagy Tibor: „Igen, valóban nem úgy játszunk, ahogy szeretnénk. Nem azt mondanám, hogy gödörben vagyunk, inkább egy hullámvölgy volt itt az utolsó öt mérkőzésen. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy voltak olyan mérkőzések, amikor kimondottan jól játszottunk, pl. a Kisvárda és az MTK ellen, és mégsem sikerült pontot, vagy pontokat szereznünk.

De én most is felhívom mindenki figyelmét, hogy ez a Vác! Ez az a Vác, aki mindig fel tudott állni, ennél sokkal, nehezebb helyzetekből is.

Ami problémás, az inkább az utolsó két mérkőzés, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, rosszul jöttünk ki olyan helyzetekből, melyeket a magunk javára kellett volna fordítani. Ez nem sikerült, de biztos vagyok benne, hogy fel fogunk állni.

Nem tartom jónak, ha a szerencsére fogjuk, vagy másban keressük a hibákat, a problémákat. Először is mindenkinek magába kell néznie. Mindenki üljön le magában, hogy mi az a plusz, amit még hozzá tehet. Ez elsősorban rám vonatkozik. Nekem is át kell néznem, hogy mi az, amit elrontottam. Tudom, hogy elrontottam dolgokat, voltak, hogy emiatt pontokat is vesztettünk. Nekem is sokkal nyugodtabban, higgadtabban kell viselkednem.

Nagyon gyorsan akarunk haladni előre, ami most úgy néz ki, hogy visszaütött. Szépen a fokozatosságot meg kellett volna tartani, de én úgy gondoltam, hogyha egy-két lépcsőfokot átugrunk, akkor még jobbak leszünk.

Le kell ülnünk a játékosokkal megbeszélni az öltözőben, hogy mi az, amit ők látnak belülről, és mi az, amit én látok, mert az két külön világ. Meg kell beszélnünk közösen, de én biztos vagyok benne, hogy eredményre fogunk jutni. Nem bűnbakokat kell keresni, mert én úgy gondolom, hogy két és fél évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy ez a Vác, eleve azt, hogy bentmarad. Utána azt, hogy hatodik lesz, és azt hogy ősszel negyedikek leszünk.

Úgy gondolom, hogy van még mindenre esélyünk. Egy kicsit össze kell fogni, kicsit a fejeket rendezni kell, és akkor majd meglátjuk.

Ami nagyon fontos, hogy nem csak akkor kell nekünk összetartani játékosoknak, edzőknek, vezetőknek, amikor ott vagyunk a fényben, hanem amikor jönnek a sötétebb napok. Én inkább azt mondanám, hogy ez az utolsó egy hónap az, amikor egy kicsit megrogytunk. De még egyszer mondom itt is voltak olyan mérkőzések, ahol nagyon jól játszottunk, de sajnos nem jöttek az eredmények. Ennek is meg vannak az okai. Pici, nüanszni dolgokon múlnak azok, hogy nyersz, vagy nem nyersz.

Van még hét mérkőzésünk hátra, rendeznünk kell a sorokat. Igaz nem könnyű hét mérkőzés van, de tavaly is ebből sikerült jól kijönni, remélem ugyanúgy sikerülni fog idén is.

Most lehet, hogy egy kicsit nevetségesnek tűnik, nekem örömteli, hogy a szurkolók nem elégedettek a kilencedik hellyel. Ez azt jelenti, hogy elértünk egy olyan szintet, ahol ők már azt várják, amit láttak ősszel, és egy-két mérkőzésen tavasszal, ez nagyon jó dolog. Ami nekem nagyon pozitív ezekről a játékosokról, hogy még tavasszal is mindenki arról beszél, hogy az egyik legkreatívabb, egyik legszellemessebben játszó, legjobban passzoló csapat az MTK mellett. Ezt én dicséretnek veszem, és elsősorban a játékosok érdeme.

Pozitívan kell néznünk előre azért is, mert itt a felnőtt csapatban figyelnünk kell arra is, hogy példaképek maradjunk az utánpótlásnak. Hál’ Istennek az utánpótlásunkban nagyon jó szakmai munka folyik, úgy gondolom, hogy rövid időn belül nagyon sok fiatal játékos fog kopogtatni a felnőtt csapat ajtaján. Nekünk azt biztosítanunk kell, hogy ez egy jó csapat legyen, ez egy NB II-es csapat legyen, ahova a gyerekek vágynak feljönni.

Én játékosként átéltem már ilyen szituációt. Amikor megnyertük a bajnokságot, mindenki azt várta, hogy a következő évben megint szárnyalunk. Csank János mesteremnek nagyon igaza volt, amikor körülbelül tíz fordulóval a bajnokság vége előtt azt mondta, hogy mi játszhatunk bárhogy, mi megyünk az osztályzóra, az osztályzón simán tovább fogunk menni. Az utolsó szóig, mondatig igaza volt. Bárhogy játszottunk nem jött össze semmi. Kapufák voltak, végig támadtuk a mérkőzést és mégis vesztesen jöttünk le.

De az élet, ha dolgozunk, és nekünk is ebben kell bíznunk, dolgoznunk kell tovább, és nem egymásra mutogatni, mert az egymásra mutogatásból előrelépés nem lesz.

Én úgy gondolom, hogy jó a keretünk, a srácok becsületesen dolgoznak, csinálják a dolgukat. Igen látszott sajnos az utolsó mérkőzésen, hogy fejben estünk szét, ez volt a legnagyobb baj, mert én úgy gondolom, ha fejben még rendben lettünk volna még tíz-tizenöt percet, akkor még ezt a mérkőzést is tudjuk hozni, hiszen volt egy-két lehetőségünk a végén, hogy egyenlítsünk, nem sikerült.

Nehéz helyzetben vagyunk most, hiszen megyünk Békéscsabára, Gyirmótra, utána jön a Szolnok. De én még egyszer mondom, hogy ezt egy erős keretnek érzem, jó mentalitású játékosokkal. Csinálni kell tovább, mert céljaink még elérhetőek.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy mi úgy építkezünk két és fél éve, hogy mi nem igazolunk évente öt-hat „nevet”, hanem mi fiatal tehetséges játékosokat próbálunk felépíteni, úgy, hogy egy vagy két éven belül nagyon jó, erős játékosok legyenek az NB I-ben vagy az NB II-ben. Ehhez idő kell, hiszen most tavasszal hirtelen bekerültek a mélyvízbe. Van akinek nincs ideje hogy felkészüljön, hanem egyből bedobtuk a nehéz szituációkba, és igen, emiatt rapszodikusan játszanak.

És a végére mégegyszer, ahogy az elején már mondtam, EZ A VÁC! Ez a csapat mindig felállt, és most is fel fog állni, ebben biztos vagyok!

Így legyen. Köszönjük szépen Nagy Tibornak az értékelést, és a hátralévő fordulókhoz sok sikert kívánunk.

Hajrá Vác!

-VP-