Újra a pályán – Rusvay Gergely tapasztalatai 2020 október 15Általános 1369

Nyáron három év távollét után tért vissza Rusvay Gergely a Vác FC-hez – pontosabban ez a kitétel csak a futballpályára vonatkozik, hiszen a váci futball élő legendája asszisztens-edzőként már az előző két szezonban is segítette Gulyás Gábor, illetve Burzi Attila vezetőedzők munkáját. A 42 éves játékos-edző összesen már 9 meccsen lépett pályára a 2020/21-es idényben, ezért arról érdeklődtünk, hogy hogy érzi magát újra a gyepen a Vác mezében és mik a tapasztalatai?

Az augusztusi hónap nagy sztorija volt, hogy Rusvay Gergely újra Vác-mezt húzott. Elsőként bekapcsolódott csapatunk felkészülésébe, majd igazolt játékosként újfent pályára lépett a Vác FC mezében. Az első meccse az NB III Közép-csoportjában az 1. fordulóban csereként a Rákosmente KSK elleni találkozó (1–2) volt, majd azóta szintén cserejátékosként szerepelt a Honvéd-MFA, a Kecskemét, a Szekszárd, a Taksony és az FTC II elleni meccseken. Kezdőként lépett pályára a Hódmezővásárhely és a Paks II elleni bajnokikon, illetve a Békéscsaba elleni MOL Magyar Kupa-mérkőzésen.

„2017-ben hagytam abba gyakorlatilag profi pályafutásomat, akkor az NB III-as Dunaharasztihoz igazoltam, majd a Nógrád megyei I. osztályú Berkenyéhez kerültem – idézte fel a három évvel ezelőtt történteket Rusvay Gergely. – Nagyon jó érzés volt idén nyáron újra Vác-mezt húzni! A harmadosztályban természetesen sokkal nagyobb az iram, mint a megyei bajnokságban, emellett itt sokkal brusztolósabb meccsek vannak – korábban, az NB II-ben sokkal taktikusabb meccseken játszottam. Amikor pályára kerültem, igyekeztem felvenni a ritmust – a szezon elején egy húzódás gátolt ebben –, és ma már egyre jobb erőben érzem magam. Minden edzésen részt veszek, és próbálok segíteni a csapatnak tehát nemcsak a pályán kívül, hanem a pályán belül is. A szezonkezdet sajnos nem jött össze, de Burzi Attilával közösen úgy gondoljuk, hogy sokkal többre hivatott a keret. Az eddigi meccseken sokszor mezőnyfölényben voltunk, de többször hibáztunk, vagy éppen az ellenfél szerezte ellenünk „élete gólját”, így többször alulmaradtunk. Voltak persze nagyon jó meccseink is, például a Kecskemét és a Szekszárd elleni találkozók. A keretünk feljogosít arra, hogy legalább az első nyolc közé kerüljünk, és nagyon remélem, hogy megfordítjuk a negatív tendenciát. Ahogy korábban, úgy most is általában az ellenfél kapujával szemben szeretek játszani, kicsit a center mögötti pozícióban, de szeretek szélről befele is indulni – egy szó, mint száz, ott igyekszem a legjobban teljesíteni, ahol éppen szükség van rám.”

(Fotó: Daru Andrea)